Akadémiai Kiadó

A kötet hét fő fejezetből áll: Az előszó önálló első fejezetként való szerepeltetését a nemzetközi tanulmányok tudományterületének viszonylagos újdonsága és elméleti sajátossága indokolja. A választott diszciplináris határok tágasságát, a globális és regionális politikai gazdaságtan „transzdiszciplinaritásra" törekvését és az ebből fakadó módszertani következményeket, valamint ezek kölcsönviszonyát mutatja be. A bevezető második fejezet a politikai tudományok és általában a társadalomtudományok megújulásának és egységesülésének lehetőségére/kényszerére világít rá episztemológiai és ontológiai szempontokból a komplexitáselmélet, illetve a globális evolúció oldaláról. A harmadik fejezet a globalizációt a modern világrendszer általános evolúciójaként értelmezi. A modernizáció fogalmát mint a társadalmi komplexitás növekedésének kumulatív és progresszív folyamatát definiálja a specifikusan tőkés fölhalmozás nemlineáris dinamikájának történelmi következményeként, a globalizációt pedig a társadalmi komplexitás világrendszerszintű szinkronikus és diakronikus fokozódásának ciklikus folyamataként ábrázolja. A negyedik fejezet a regionalizációt a komplex világrendszer evolúciójában rejlő integrálódás és differenciálódás eredményeképpen föllépő aszimmetrikus globalizáció folyamataként mutatja be. A régiók ebben a fölfogásban nem egyszerűen természeti-földrajzi egységek, hanem komplex társadalmi-kulturális alrendszerek, a tőkefölhalmozás sajátos történelmi mintáival. A társadalmi evolúció két, hasonló kiinduló föltételekből elágazó pályáját az északi és az arab mintájú fejlődés, illetve elmaradás történeti összehasonlító elemzése illusztrálja. A világrendszer regionális alrendszerei evolúciójának komplex kölcsönhatásából belátható történelmi perspektívák (forgatókönyvek) legföljebb a globális trajektória elágazási pontjáig követhetők. Az ötödik fejezet a világrendszer európai alrendszerének különös esetét tárgyalja. Európa keleti szubrégiójának helyét és szerepét elemzi, majd az Európai Unió evolúciójának gyakorlati menetét vizsgálja gazdaság- és társadalompolitikai szempontokból. A hatodik fejezet a kis államok adaptív rendszertulajdonságait taglalja. A „kicsinység" és a „gyöngeség" strukturalista, illetve funkcionalista megközelítésének leegyszerűsítéseivel szemben a komplex rendszerszemléletű táradalomkutatási és társadalompolitikai programalkotás szükségességét hangsúlyozza, végül a „magyar modell" keresésének útvesztőit tárgyalja. Az összegző hetedik fejezet nem ismétli meg az értekezés minden új vagy eredeti megállapítását, hanem röviden összefoglalja a tárgyalás logikai menetét. A kötetet glosszárium zárja azzal a céllal, hogy a főszöveget kevéssé ismert komplex rendszerelméleti alapfogalmak és kapcsolódó természet- és társadalomtudományi fogalmak definiálása ne terhelje.